Szakmai cikkek

A szakmai cikkek között érdekes írásokat talál az olvasó a hazai és nemzetközi mediációs trendekről, elért eredményekről. A cikkek felhívják a figyelmet a legfontosabb változásokra, de egy-egy esetleírást is közzéteszünk.

elválasztó1-300x12_b

A 2017. március 31-én bemutatott, interszektorális együttműködés keretében kidolgozott szakmai ajánlás tervezete letölthető:

A gyermek szerepe a válási mediáció során

Várjuk megjegyzéseiket, hozzászólásaikat: kukityk@partnershungary.hu

elválasztó1-300x12_b

Híradás Luxemburgból

Várkonyi-Karsai Zsuzsa mediátor beszámolója a

Szakképzett mediátor és munkaügyi kapcsolatokért felelős koordinátorképzésről

Megelőzés, a munkaügyi kapcsolatok és a mediáció

A képzésünk záró modulja – amely a januári záróvizsga előtti utolsó, a csoporttal együtt töltött két napunk volt – a megszerzendő oklevelünknek a „munkaügyi kapcsolatokért felelős koordinátor” részéhez kapcsolódott.

Bevezető gyakorlatként egy tökéletesen értelmetlen feladatot kaptunk (természetesen nem véletlenül), amely során egy random, H-betű alakban található angol nyelvű szövegben kellett megszámolnunk az F-betűket, miközben a képzőnk fel-alá járkált körülöttünk, végig hangosan beszélt, sok f-betűs szót mondott, és próbált nyomást helyezni ránk a fennmaradó idő folyamatos jelzésével. A feladat végén – nem meglepő módon – megállapítottuk, hogy senkinek nem ugyanaz az eredmény jött ki, és elkezdtük elemezni ennek okait. Miért lehetett az, hogy nem voltunk a feladat elvégzésében sem hatékonyak, sem sikeresek?Nem volt jó a módszerünk? A környezet nem volt ideális? A rendelkezésre álló anyagokkal volt gond? A lelki állapotunkkal?

E feladat nyomán eljutottunk a minőségmenedzsmentben alkalmazott shikawa-diagramismertetéséig, amely az okok és okozatok összefüggésének elemző módszere.Az az ok-okozati diagram lehetővé teszi kulcsfontosságú kapcsolatok feltárását különböző változók között, illetve az így feltárt okok növelik a folyamatok átláthatóságát. Az okokat (az angol elnevezés alapján) 5 kategóriába szokták sorolni (emberek, módszerek, gépek, anyagok, mérések), a mélyebb interjú során konkrét tényekhez pedig az „5 miért” kérdéssel tudunk többek között eljutni. E ponton párhuzamot vontunk a mediációs folyamat vezetésével: mindig igyekeznünk kell a felektől is annyit és úgy kérdezni, hogy a – korábbi modulokban megismert – jéghegynek minél mélyebben lévő rétegeihez juthassunk.

A modul fő témája a „munkahelyi életminőség” volt, amelynél alapelvként fektettük le, hogy a hangsúlynak mindig a megelőzésen kell(ene) lennie. Röviden megvizsgáltuk, hogy milyen kockázatai lehetnek annak, ha egy adott cég nem fordít megfelelő figyelmet arra, hogy milyen a munkavállalóinak az életminősége a munkahelyen. E kockázatok között említettük mind a pszichológiai, mind a fizikai (egészségügyi) kockázatokat, amely a sok munkakimaradás (hiányzás) okán végsősoron pénzügyi veszteségekhez vezethet (nem megfelelő szolgáltatásnyújtás, növekvő panaszok, csökkenő forgalom stb.). Emiatt is a megelőzés lenne az ideális mind a cégeknek, mind a munkavállalóknak.

E munkahelyi életminőség mérésére képzőink átvettek egy – konkrét számszerűsítést is lehetővé tevő – kanadai módszert, amely a cég megfelelősége esetén ún. „QRS” minősítés adományozásához vezethet. E felmérés első lépése a kollégákkal való egyéni elbeszélgetés, amely egy előre meghatározott kérdőív alapján történik. (E beszélgetés fontos pontja az egyéni hivatástudat tisztázása: munkahelyi életminőségről csupán onnantól tudunk érdemben beszélni, ha a kollégák látják értelmét munkájuknak, tudják, hogy kik ők a cégben, és mi a haszna a feladatuknak, és büszkeséggel tölti el őket annak teljesítése.)

A kollégákkal való beszélgetések, és számítógépen kitöltendő kérdőívek alapján a munkahelyi életminőségre vonatkozó diagramokat kapunk, amelyekből megállapítható az adott cégnél dolgozók általános elégedettsége, illetve, hogy mely területeken pozitív az összkép, és hol lenne szükség fejlődésre. Munkahelyi kapcsolatokért felelős tanácsadóként feladatunk egy ún. „actionplan” (cselekvési terv) kidolgozása a kapott eredmények alapján, lehetőleg csapatmunka során. Erre vonatkozóan szimuláltunk egy ilyen csapatmunkát, ahol kész diagramok alapján kellett összeállítanunk egy fiktív „actionplan”-t, összességében sikeresnek értékelem első próbálkozásunkat.

A második nap végén a mediációs szerepjátékra is sort kerítettünk, gyakorolva a január közepén esedékes záróvizsgánkra. Január elejéig be kell fejeznünk a záródolgozatunkat is, amelynek irodalmi stílusban kell feldolgoznia a 8 hónap során megélt egyéni fejlődésünket. A vizsgán ezenfelül lesz egy elméleti rész, egy csapatmunka, egy nagy zsűri előtti prezentáció és a már említett mediációs szerepjáték.

elválasztó1-300x12_b

Családi erőszakra mediáció?

Vannak olyan mediátorok, akik családi erőszak esetén is bizalommal ajánják a mediáció módszerét. Pedig a családon belüli erőszak esetén polgári ügyekben nem ajánlott a mediáció. A Patent egyesület írásában több érvet is találhatunk, amiből látható, miért.

A PATENT Egyesület teljes szakmai ajánlása itt olvasható:

leporello-mediacio-2014

Emellett fontos kiemelni: a kötelező mediáció annyit jelent, hogy az ügyfeleket arra kötelezik, hogy megjelenjenek a mediátornál és ott meghallgassák a bevezetőt. Ha ezután úgy döntenek a felek, hogy valójában nem szeretnének részt venni az egyeztetésen, akkor nem indul el az eljárás. A mediátor kiállít egy igazolást, hogy a felek megjelentek, de nem kívántak élni a mediációs lehetőséggel. Ez arra jó, hogy korrekt információt kaphatnak a felek a mediációról és bízhatunk abban, hogy megnyerjük őket az önkéntes részvételre. Ha ez nem valósul meg, akkor nem lesz mediáció, így őrizhető meg az önkéntesség elve. Sajnos a törvényben a kötelező elem félreérthető, így előfordul, hogy a mediátorok végigviszik az ügyet nagy ellenállások árán is. Ez az információ talán segíthet, hogy valóban jogszerűen járjon el a mediátor, a felek választási lehetősége, szabad választása ne sérüljön.

 

 

elválasztó1-300x12_b

 

Híradás Luxemburgból

Várkonyi-Karsai Zsuzsa mediátor beszámolója a

Szakképzett mediátor és munkaügyi kapcsolatokért felelős koordinátorképzésről

4. rész

 

A képzés felépítése: 184 órás képzés, amely 50 órányi gyakorlatot foglal magába

A képzés szervezője: Az InstitutEuropéen pour le Développement des Relations Sociales,

( IEDRS) (a név tükörfordítása: a munkaügyi kapcsolatok fejlesztésének európai intézete)

  1. modul (2016. október 6-7.) a találkozók/interjúk/tárgyalások/megbeszélések

 

Ezzel az alkalommal elsődlegesen az „aktív hallgatás” módszereinek elsajátítására fókuszáltunk.

 

Először néhány – mondjuk úgy – logisztikai szabálytvettünk át, amelyekről, bár némelyek maguktól értetődőknek tűnnek, könnyen meg lehet feledkezni. Ilyen volt például, hogy érkezzünk előbb a helyszínre, legyünk testileg-lelkileg jól, üljünk úgy, hogy a másik személyt ne zavarhassa az ablak (vagy annak hiánya), legyen köztünk asztal, üljünk egymással szemben (ez a non-verbális kommunikáció miatt is fontos), öltözködjünk minél „semlegesebben”, hajunk lehetőleg ne zavarjon minket beszéd közben, kapcsoljuk ki a mobiltelefont, stb.

Az érdemibb szabályok körében rögzítettük, hogy mindig a másik fél felé kell fordulnunk, igyekeznünk kell bizonyos kifejezéseket kerülni (pl. „Rendben.” „Ez az, oké.”, amelyek azt a benyomást kelthetik, hogy egyik fél pártját fogjuk), és néhány technikát gyakran alkalmaznunk kell: pl. a parafrázist, az összegzést, a mederbe terelést, a csendet és a „köszönöm” módszert, amely utóbbi egyszerre szolgálhat a minket érő kritika lefegyverzésére, vagy az érzelmi megnyilvánulásokra adott reakcióként.

 

A gyakorlatban végzett mediációs szerepjátékok során tovább mélyítettük a múltkori modul kapcsán már ismertetett módszert: ahhoz, hogy a kommunikáció gátjait képező interpretációk/ítéletek/kényszerek nélkül tudjanak a felek egymással beszélni, tanultunk néhány technikát és kérdést, amelyekkel könnyebben rá tudjuk őket e fogalmakra vezetni, könnyebben megérthetik, hogy mely elemektől kell a kommunikációjukat megtisztítani. Örömmel számolok be róla, hogy megvolt az első sikerélményem az ezzel a módszerrel vezetett mediáció terén.

 

Második nap során néhány olyan technikát gyakoroltunk játékos formában, amely abban az esetben lehet hasznos, ha személyünkben (pl. korunk miatti vagy élettapasztalat hiányából adódó inkompetenciánkat sugallva) támadnának minket a felek. Mindegyik technika lényege a „labda visszapasszolása” volt: nem engedhetjük meg, hogy a mediáció rólunk, mediátorokról szóljon. Ha erre utaló jelekkel találkozunk, a megjegyzéseket, kérdéseket meg kell köszönni, majd vissza kell fordítani a kérdést (elméletben persze könnyebb, mint a gyakorlatban J ).

Ezenkívül a Kübler-Ross féle gyászfolyamat egy picit leegyszerűsített modelljét ismertük meg, amelyet bizonyos helyzetekben célszerű lehet felvázolni a feleknek.

 

A 2016. november 4-i mediációs konferencia összefoglalója

 

  1. panel

A luxemburgi IEDRS mediációs intézet bemutatkozója – Christian Bos az IEDRS vezetője, alapítója, mediátor

 

Christian Luxemburgban, Franciaországban és Belgiumban szerzett mediációs tapasztalatairól beszélt

Költői kérdéssel indította előadását: Hogyan lehet szakmaként tekinteni a mediációra, ha a mediáció képviselői sem értenek egyet szakmailag?

 

15 év bírói tapasztalat után, Christian úgy látja, hogy a bírói ítélet sosem lehet olyan jó, mint az emberek saját döntése, ezért döntött úgy, hogy inkább mediátorként fog dolgozni. Családi ügyekben szerezte a legtöbb gyakorlatát, ahol azt látta, hogy nehezen fogadják el a felek, hogy nem az ő igazukat pártolja a mediátor. Válási esetekben gyakran a gyereket is fegyverként használják a szülők. Ezért fontos arról beszélni, hogy bevonjuk-e a gyereket a mediációba, amikor a szülők kommunikációját segítjük. Az IEDRS azt az álláspontot képviseli, hogy a mediáció egy önálló professzionális szakma, ezért a felnőtteknek van itt a helyük.

Ha a mediátor a mediációs folyamatban tanácsot ad (például egy másik szakterületről, őgy mint jog vagy pszichológia), akkor szakmai hibát követ el. A mediátornak az a feladata, hogy a felnőttek találják meg azt a kommunikációs módot, amivel segíteni tudnak a gyereknek, a mediáción kívül. A mediátor független, pártatlan kell, hogy legyen, és megfelelő bizalmi légkört kell teremtenie ahhoz, hogy a feleket ahhoz, hogy a felek bármit szabadon elmondhassanak.

A mediáció jövője érdekében fontos lenne, hogy tiszta, jól behatárolt folyamatok mentén haladjunk, szakmai párbeszéd mentén.

Mivel a polgári és büntető esetekben is választható a mediáció, ezért a különböző szakembereknek kötelező lenne tájékoztatni a feleket arról, hogy érdemes lenne megkísérelniük konfliktusuk rendezését ezzel a mószerrel. Az IEDRS mediátorai olyan folyamaton dolgoznak, amely a kormányokat érzékenyíti, hogy a mediáció minden jogi folyamat előtt kötelező legyen. Tudják, hogy a mediáció egy önkéntes folyamat, de fontos, hogy az ügyfelek tájékoztatást kapjanak.

Hosszú távú céluk, hogy minél nagyobb körben terjedjen el a mediáció.

 

 

Mediátori tapasztalatok a non-verbális kommunikáció és a tranzakció analízis (TA) szempontjából Christophe de Meeus – IEDRS partner, tréner, mediátor

 

Mindannyiunknak vannak konfliktusai, amelyek természetes velejárói az emberi kapcsolatoknak. Azonban, ha nem kezeljük őket megfelelően, fajulhatnak addig, például munkahelyi környezetben, hogy szélsőséges esetben még az öngyilkossági kísérletig is eljuthatnak. Ezeket meg kell előzni. Először érdemes megértenünk, hogyan működik a konfliktus. A nehézséget az adja, hogy az érzelmek kezelésével nehezen birkózunk meg. A konfliktusok 80%-át pedig ez okozza. Ha pedig a negatív érzések tartósan dominálnak, akkor a konfliktust nem tudjuk lezárni. A mediáció során ki kell fejezniük az ügyfeleknek ezeket az érzéseket, hogy aztán képesek legyenek lecsillapítani azokat. Ehhez kommunikációs eszközökre van szükségünk. A mediáció indulásakor a külön beszélgetés az ügyfelekkel lehet erre jó alkalom. Elsődlegesen viszont fontos, hogy a mediátor a saját érzéseit tisztán lássa. Fontos a kellő önismeret, hogy a saját reakcióinkat is megértsük.

Az ügyfelek saját érzelmeinek átdolgozása az IEDRS gyakorlata szerint a külön kezdésben valósulhat meg. A mediátor a kérdések hatására juttathatja el a feleket a változáshoz. Mi történt, ami a változást hozta? Mi változott meg? A folyamatokban az érzelmeket kell megfogni. A történet egy vezérfonál, ami az ügyfélnek fontos, de ez ne vigye el a mediátort a túlzott részletek vagy az értelmezés irányába. Fontos, hogy a mediátor előremutató kommunikációhoz segítse a feleket, de ne adjon tanácsot. Ezért van kiemelt szerepe TA-szempontból annak, hogy a mediátor felnőtt én-állapotban maradjon és ne a megmentő szülőiből kommunikáljon, tehát képes legyen kontrollálni saját érzelmeit.

Az IEDRS szerint a mediátor minden típusú ügyben tud dolgozni, nem kell specializálódni ügytípusokra. Bármilyen interjú során ugyanolyan fontos az empátia, ilyenkor a másik személyre koncentrálnak és nem magunkra.

Mediátorként meg kell ismernünk a különböző viselkedéseket, mert ezek segítenek megérteni az ügyfeleket, ezért tanítanak az IEDRS-nél NLP, TA, non-verbális kommunikációról alapokat. Nem az a célunk, hogy a mediátorok specialistává váljunk ezekben a módszerekben, csak hogy megértsék, hogyan működnek az emberek.

Ahhoz, hogy lássuk mások non-verbális jeleit, a saját érzéseinket kell ismernünk. Magunkon kell megtanulnunk ezeket. A tanulási folyamat elején magunkkal kell foglalkozzunk ahhoz, hogy másokat jól értsünk a későbbiekben. Mindenkiben megvan a felismerés és a megértés képessége. Nem csak arra figyelünk, hogy mit mond a másik, hanem arra is, hogy milyen gesztusokat használ. Ezeket a jeleket meg lehet tanulni.

Válasszuk külön azt, hogy valaki a non-verbális eszközök szakértője vagy mediátor. A mediátor kérdezzen rá a dolgokra, ne értelmezzen önállóan.

Minden jelzés információval szolgál számunkra, de nem mindennek tulajdoníthatunk jelentőséget. A jobb kéz használata például a bal agyféltekéhez köthető, ami a logikai elemzés központja. Rengeteg jel van, amit pedig a jobb agyféltekéhez tudunk kötni, ami az érzések, vizualizáció, kreativitás központja. Ha empátiával hallgatunk, akkor a non-verbális kommunikáció jelei segíthetnek bennünket. Fontos, hogy a mediátor figyeljen ezekre a jelekre, hogy jól tudja vezetni a folyamatot. A testbeszéd sok érzelemről tud árulkodó jeleket küldeni. Mielőtt kinyitják a szájukat az emberek, már kommunikálnak a testükkel. Ha látunk egy jelet, például, amikor nagyon hallgat valaki és a szája elé teszi a kezét, akkor rákérdezhetünk, hogy szeretne mondani valamit?

1500-2000 nonverbális jelet különböztethetünk meg. Mivel ez túl sok, haladjunk fokozatosan a tanulásban. A szem és a kéz mozdulatai kiemelten fontosak. Egyszerre kell a látásra és hallásra, mint érzékelésre hagyatkoznunk, ez ad teljes képet a beszélőről.

Az előadáshoz készült prezentáció:

non-verbalis-kommunikacio-prezentacio-iedrs-budapest

20161104_103712

Tranzakció analízis – TA

Úgy, mint a nonverbális jelek tanulásának folyamatában, a TA alapvetéseit eleinte magunk számára tudjuk csak alkalmazni. Az IEDRS iskolája szerint, a szülői és gyermeki én-állapotokon belül 4 rész különíthető el, negatív és pozitív tartománnyal. A szülő lehet gondoskodó, ezen belül pedig adakozó (pozitív) vagy megmentő (negatív), illetve kritikus, ezen belül normatív (pozitív) vagy üldöző (negatív). A gyermek lehet alkalmazkodó, ezen belül alkalmazkodó (ez a pozitív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz), vagy alárendelt (negatív), illetve lázadó, ezen belül szabad (pozitív) vagy lázadó (ez a negatív vetülete; az alkategória neve szándékosan ugyanaz).

Amit mediáció során, a kommunikáció érdekében pozitívnak és elérendőnek tartunk az a felnőtt én–állapot.

Az előre kiküldött kérdőív alapján, ha a felnőtt én-állapotunk magas, (10 pont feletti) akkor megvan az a képességünk, hogy tájékoztassunk, összefoglaljunk, kérdezünk, figyeljünk. A felnőtt teszi lehetővé, hogy a helyzethez mérten, megválasszuk a többi én-állapotot.

Ha az ügyfelekhez fordulunk és tájékoztatjuk őket, akkor lehet a gondoskodó szülői énből is adakozni. Ha például agresszív az ügyfél, akkor a normatív szülői énből tudjuk segíteni az ügyfelet, mondjuk elismételjük a szabályokat.

Válás esetén a szülők múltjába nem mehetünk vissza, mert itt van egy határvonal a mediáció és a terápia között. Ha egy pár látja, hogy egy kapcsolatnak vége, akkor abban a mediátor segíthet, hogy ezt megértsék. Ha a mediátor megfelelő távolságot tart, és nem ítélkezik, azzal is tud segíteni.

Nem utalhatjuk be őket pszichológushoz, de ráébreszthetjük arra, hogy fordulhatnak külső segítséghez is.

20161104_112133

Az előadáshoz készült prezentáció:

tranzakcioanalizis-prezentacio-iedrs-budapest

 

  1. panel

Játszmák nélkül – Felnőttek a tárgyalóasztalnál Salamon Dorottya tréner, coach, mediátor, Gordon & TA Kft.

 

Miként maradhat a mediátor felnőtt én-álapotban?

A mediációs eljárás vs bírósági eljárásbeli különbség a TA szempontjából is jelentős. A mediáció a felnőtt-felnőtt kommunikációt hívja elő már a berendezések elhelyezésével; a kísérés és nem az igazságtevés áll a fókuszban, emellett rugalmasabbak a szabályok. A bíró ezzel szemben inkább a kritikus szülői é-állapotból van jelen.

A játszma helyzetek, a rejtett indítékú tranzakciók sorozata pontosan meghatározott, előrelátható kimenetel felé halad, célja valamiféle nyereség elérése. Fontos eszközeink lehetnek az értő figyelem és a felnőtt én-állapotból küldött konfrontáló én-üzenet.

Tipikus játszmahelyzet a mediációban, amikor nem halad semerre a folyamat. Ennek egyik célja lehet a játszma indítója szempontjából egy olyan nyereség, amelyben elismerik az igazát, hogy nem lehet megoldás felé mozdítani a feleket.

 

Tipikus játszmák

  • „Bíróság” – most mondja meg, kinek van igaza!
  • „És ráadásul”
  • „Igen, de”
  • „Láthatod, hogy mindent megpróbáltam” (pszichológiai szükséglet: nekem ne parancsolgassanak)

 

A játszmák leállításában az alábbi módszerek segíthetnek:

  • empatikus megértés
  • elismerés
  • visszatükrözés
  • különtárgyalás
  • „vegyük le most ezt a forró témát az asztalról”

 Az előadáshoz készült prezentáció:

 felnottek-a-targyaloasztalnal-gordon-t-a 

 20161104_121924

Gyermekeink játszmái a válás kapcsán – Kőszegi Ágnes – tanácsadó, Gordon & TA Kft

Válás során gyakran tünetértékű, ha a gyerekeknél a tanulmányi átlag, vagy viselkedésbeli változás áll be. A válás előtti időszak és a válás utáni időszak a legnehezebbek érzelmi szempontból. A játszmák inkább a válás előtt jönnek be a gyerekek életébe, mert gyakran a családot szeretnék összetartani. Ha van testvér vagy nagyszülő, akkor a gyereknek van kivel megbeszélni a dolgokat. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a szülőkkel ilyenkor a gyerekek nem szívesen beszélnek a válásról.

Az érzelmek határozzák meg, hogy milyen játszmába kezdenek az emberek.

A gyerekek kiszolgáltatott helyzetben vannak, nekik csak a várakozás jut. A gyerek érdekének bevétele a mediációs témákba fontos lehet, hiszen ha dühösek a szülök, nem hallják meg egymást sem.

A családokban lehetnek tabuk, amelyeknek köszönhetően a gyerekek félnek, esetleg a szavak szintjén nem bírják megfogalmazni azt, ami bennük van. Vagy esetleg fellázadnak –, vagy alkalmazkodó gyerekként azt mondják, amit a szülök, szeretnének hallani. Emiatt a szülők egymásra is tudnak mutogatni, amikor eszközként használják a gyereket. A szabad gyermeki én-állapot segíthet a gyereknek feldolgozni az indulatait, ha például sportban vagy művészeti tevékenységben kiélheti a feszültségeit. Ha a szülők tudnak indulatmentesen kommunikálni, akkor a gyerek kommunikációja is előbb bejöhet, az érdekei mentén. Fontos, hogy meghallják, hogy mitől fél, mit érez. Amikor a szülők eljönnek a válás közben mediációba, a szülők és a gyerekek érdekét kellene harmonizálni.

A szülőkkel való beszélgetés alatt a válás okozta hatásokat is figyelembe kellene venni – a gyerekek szempontjából, de a gyerekeket jó lenne megkímélni a felnőttek mediációjától.

20161104_150029

 

Reméljük, hogy a konferencia végére olyan új kapcsolatok, inspirációk születtek, amelyek összehozzák a szakma képviselőit a jövőben is, hogy minél több párbeszéd indulhasson.

A konferencia kommunikációs akadálymentesítését köszönjük: dr. Várkonyi Karsai Zsuzsának, dr. Várkonyi Péternek és Bacsó Flórának.

elválasztó1-300x12_b

Híradás Luxemburgból
Várkonyi-Karsai Zsuzsa mediátor beszámolója a
Szakképzett mediátor és munkaügyi kapcsolatokért felelős koordinátorképzésről

A képzés helyszíne: Luxembourg

A képzés nyelve: francia

A képzés felelőse, tréner 1: Christian Bos, az intézet alapítója; tréner 2: Christophe de Meeus

A képzés felépítése: 184 órás képzés, amely 50 órányi gyakorlatot foglal magába

A képzés szervezője: Az Institut Européen pour le Développement des Relations Sociales,

( IEDRS) (a név tükörfordítása: a munkaügyi kapcsolatok fejlesztésének európai intézete)

  1. modul (2016. szeptember 8-9.) Az emberi viselkedésmódok

 

 

A mostani alkalom keretében Christophe de Meeus először is a tranzakció analízis rejtelmeibe vezetett be bennünket, majd az asszertivitásról, másnap pedig a testbeszédről tanultunk.

 

Az elméleti képzés hátteréül szolgált két teszt,amelyeket a képzés előtt kellett kitölteni, és magunkkal hozni az azok alapján született grafikonokat. Visszatérve az első modulnál említettekhez (ti. hogy mediátorként lényeges a kellő önismeret), ez a gyakorlat ezen önismereti munka részeként is felfogható (ennek megfelelően inkább megkönnyebbülve tapasztaltam, hogy nagy meglepetések nem értek saját személyes, illetve szakmai profilommal kapcsolatban).

 

A tranzakció analízis alapvetése, hogy három énállapotunk különíthető el (szülői én, felnőtt én és gyermek én), amelyek különböző élethelyzetekben eltérő mértékben és módon nyilvánulnak meg. A szülői és a gyermeki énnek a „pozitív” aspektusai (pl. tudás átadó szülő vagy a kreatív, szabad gyermek) mellett vannak „negatív” megnyilvánulásai is (például a megmentésre törekvő szülő vagy a teljesen alárendelt gyermek), a kívánatos én-állapot a felnőtti (aki kellő távolságból tudja figyelni, elemezni a helyzeteket, értelmezni az információkat, elfogadja mások álláspontjának legitimitását, nem ítélkezik/értelmez/kényszerít). Az asszertivitásról is mint kívánatos tulajdonságról beszéltünk, amennyiben azon képességet jelenti, hogy ki tudunk állni magunkért, tudunk adott esetben nemet mondani (kellően határozottak vagyunk), de jóindulattal, úgy, hogy ezzel nem sértjük meg a másik személyt (készek vagyunk az együttműködésre).

Elemeztük azt is, , mi történik például mediációban, ha „megmentő szülőként” találkozunk egy „alárendelt gyermekkel”.

A testbeszédről viszonylag röviden tanultunk (bal/jobb agyfélteke, jellemző kéz-, illetve fejmozdulatok) hangsúlyozva mindazonáltal, hogy nagyon lényeges lesz a mediációs folyamatok során megfigyelni a felek nonverbális kommunikációját.

 

Mindkét nap délután szerepjátékok segítségével gyakoroltuk az eddig elsajátított mediációs módszert, illetve tisztáztuk a múltkori alkalom során még nem, vagy nem jól rögzült technikákat. Mint korábban említettem, a Partnersnél tanult módszerhez képest több eltérést is tapasztalok. Így alapszabályként rögzítettük, hogy a mediációt mindig különbeszélgetéssel kezdjük, tehát egyéni beszélgetésekre kerül első körben sor. A bemutatkozó rész hasonló, mint otthon, de maga a beszélgetés más céllal történik. Az IEDRS módszere szerint alapvető küldetésünk a személy által elmesélt történetben meghallani az ún. „értelmezéseket”, „ítéleteket” és „kényszereket”, ezekre őt (ehhez megadott módszerekkel) ráébreszteni, és e fogalmak kifejtése után elérni, hogy – mivel ez a békés kommunikáció alapja – próbálja ezeket kommunikációjában mellőzni. Az első beszélgetés végén el kell érnünk, hogy az ügyfél elköteleződjön e szabályok betartása mellett, amely a közös beszélgetés előfeltétele lesz. Az érzelmi szükségletek meghallása az IEDRS szerint is fontos, ám meglepődve tapasztaltam, hogy ezt akár zárt kérdések formájában is vissza lehet tükrözni, pl. „Ezek szerint önnek hiányzik a bizalom?”. A zárt – néha egyenesen sugalmazó- kérdések használatát tehát nem kerüljük olyan mértékben, mint a Partnersnél, sőt néha kifejezetten célszerűnek fogadjuk el őket.

 

Maguk a szerepjátékok nekem most nehezebben mentek, mint a múltkori alkalommal, nem teljesen vettem még át ezt a számomra új módszert, és ezúttal több nyelvi akadállyal is szembesültem. De továbbra is lelkes maradtam, és kihívásként élem meg a mediációk vezetését.

A 4. modul témái a találkozók/interjúk/tárgyalások/megbeszélések lesznek (vö. a kicsit nehezen lefordítható „les entretiens” kifejezés).

elválasztó1-300x12_b

2015-ben végzett hallgatónk, dr. Várkonyi-Karsai Zsuzsa mediátor beszámolója a

Szakképzett mediátor és munkaügyi kapcsolatokért felelős koordinátorképzésről

 2. rész

  1. modul: A mediációs folyamat (2016. július 7-8.)

 

Az első, nagyon emlékezetesre sikeredett feladat az volt, hogy meg kellett néznünk egy, a mediációt promotáló videót, és elemeznünk kellett a mediátor viselkedését és módszereit. A csoportban rajtam kívül a többi mediátorjelölt még nem látott valós mediációs folyamatot, így elsőre nem esett le senkinek, hogy ez a videó példázta pontosan azt, hogy mi az, amit TILOS mediátorként csinálni. Miután körkérdésre válaszolva mind elmondtuk, hogy a rövidfilmben milyen elemek alkalmazását véltük felfedezni (pl. kérdezéstechnika tekintetében, amiről már lehettek fogalmaink az első modul után), részletesen megkritizáltuk a látottakat. A sok kritika persze az adott promóciós videót készítő mediációs intézet által követett „iskola” (facilitatív mediáció) eltérő jellegéből (is) adódott, tehát nem (feltétlenül) az adott mediátor szakmaiságát bíráltuk. Igen hatásos feladat volt, amelynek margóján több, alapvető szabályt is leszögeztünk, például arról, hogyan vegyük észre az elejtett megjegyzések mögött húzódó, mélyebb tartalmakat, és kerüljük el ezáltal a „bumeráng-hatást” (tehát a másik fél heves, valójában érzelmi reakcióját), hogyan maradjunk mediátorként háttérben, de végig jelen, és hogyan segítsük a feleket abban, hogy felelősséget tudjanak vállalni a konfliktusuk megoldásáért.

Mindez elméletben nagyon magától értetődőnek tűnt, de alkalmazni már nem volt ilyen egyszerű. Ezzel összefüggésben a másik emlékezetes feladat az első mediációs találkozó szimulálása volt, a telefonhívástól egészen addig, hogy megérkezik az ügyfél, és ismertetjük vele tevékenységünket. Természetesen végül ez alkalommal is abból tanultunk a legtöbbet, hogy eleinte nem hibátlanul oldottuk meg a feladatot: eljátszottuk a rövid jeleneteket, majd együtt gondolkodva fejlesztettük tökéletesre a módszert, és beszéltük át, hogy melyek azok a mondatok, amelyeknek a mediációs folyamat elején mindenképp el kell hangzaniuk (meghatároztuk tehát a mediáció és a mediátor fogalmát, tisztáztuk a bizalmasság fontosságát, és azt, hogy milyen kimenetele lehet a folyamatnak).

A két nap során több esetszimulációra is sor került, nem akarom elkiabálni, de eddig pozitívnak értékelem ezt a néhány mediációt.  Egy érdekes megfigyelést tettem, talán még segít is, hogy nem anyanyelviként picit lassabban és körülményesebben beszélem a franciát, mint azok, akik a hétköznapokban is mindig így kommunikálnak, ezáltal szükségszerűen a lényegre koncentrálok, akaratlanul is összefoglalok (egyszerűsítek), és könnyebben kezdek foglalkozni az érzelmi háttérrel a történeti háttér helyett.

A történettől való elrugaszkodást egyébként számtalanszor hangsúlyoztuk: a felek története egyfajta vezérfonál, de nekünk a mögötte húzódó érzelmekkel kell majd igazán foglalkoznunk.

Ami eltérés volt az otthoni filozófiánkkal szemben, az az volt, hogy nem „nyertes-nyertes” helyzetre törekszünk, mert ilyen nem (mindig) létezik szerintük, hanem a „mindkét fél számára legkevésbé vesztes” helyzetre.

 

 

elválasztó1-300x12_b

Ajánlott irodalom végzett mediátoroknak és a téma iránt érdeklődőknek

 

Általános mediációs szakirodalom

Barcy, M., Szamos, E. (2002) „Mediare necesse est” A mediáció társadalmi alkalmazása. Animula, Budapest.

Lovas Zsuzsa – Herczog Mária (1999) Mediáció, avagy a fájdalommentes konfliktuskezelés Múzsák Kiadó

Eörsi Mátyás – Ábrahám Zita: Pereskedni rossz. Minerva, é.n.

Szerk.: Dr. Eörsi M., Dr. Ábrahám Z, Pereskedni rossz! – Mediáció: a szelíd konfliktuskezelés,Minerva Kiadó

Decastello Alice, Mediáció az egészségügyben HVG Orac kiadó Budapest.

Kohlrieser George Túszok a tárgyalóasztalnál. Konfliktuskezelés mesterfokon, Háttér Kiadó 2007

Bártfai Judit dr., Molnár Gábor dr., Dósa Ágnes dr., Barinkai Zsuzsanna dr., Gulyás Kálmán dr., Herczog Mária dr., Horváth Éva dr., Kutacs Mária dr., Lovas Zsuzsanna A mediáció. A közvetítői tevékenység– bővített kiadás – HVG ORAC

Dr. Görgényi Ilona, Kárjóvátétel a büntetőjogban, mediáció a büntetőügyekben HVG Orac kiadó Budapest.

 

Válással, családi ügyekkel kapcsolatos, vonatkozó könyvek:

Dr. Kardos, F. (2011) Gyermekközpontú közvetítés. Kapcsolatügyeleti mediáció. Kapcsolat 2000 Pszichológiai Betéti Társaság, Budapest.

Együtt vagy külön. Maradjunk együtt vagy váljunk el? – Barinkai Zsuzsanna – Herczog Mária Lovas Zsuzsanna – Neményi Eszter – Rónaszéki Katalin – Complex 2002.

Bancroft, L., Silverman, J. G., Ritchie, D. (2013) Lehet-e jó apa a bántalmazó? A partnerbántalmazás hatása a szülő-gyermek kapcsolatra. Háttér, Budapest.

 

Pszichológiai vonatkozású könyvek:

Strasser, F., Randolph, P. (2005) Mediácó. A konfliktusmegoldás lélektani aspektusai. Nyitott Könyvműhely Kiadó, Budapest.

Gordon, T., Burch, N.  (2001) Emberi kapcsolatok. Hogyan építhetjük, hogyan rontjuk el. Gordon Könyvek, Budapest.

 

 

Kommunikációelmélet:

E. A. Griffin: Bevezetés a kommunikációelméletbe. 2001/2003. L’Harmattan. 5., 8., 11. fejezet.

Bagdy Emőke: Kommunikáció, empátia, konfliktuskezelés. In: Bagdy – Bishop Böjte – Rambala: Hidak egymáshoz. Empátia, kommunikáció, konfliktuskezelés. Kulcslyuk Kiadó, 2011. Budapest.

A.. Reboul-J. Moeschler: A társalgás cselei. Osiris, 2000.

Bolton, R. A kommunikáció művészete (részlet), In: Neményiné Dr. Gyimesi Ilona (szerk.): Kommunikációelmélet. Budapest, Perfekt, 2008..

Rosenberg, M. B. (2001) A szavak ablakok vagy falak. Erőszakmentes kommunikáció. Agykontroll Kft, Budapest.

 

Iskolai vonatkozású könyvek:

Lisa Delpit (2007): Mások gyermekei. Hivatalos kultúra és kisebbségi tanuló. Educatio, Budapest.

Szekszárdi Júlia (2008): Új utak és módok – Gyakorlatok a konfliktuskezelés tanításához és tanulásáhozDinasztia Kiadó, Budapest.

Mészáros Aranka (1997): Az iskolai szociálpszichológia jelenségvilága. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest

Ranschburg Jenő (2001): A családok anyagi helyzetének hatása a gyermekek magatartászavarainak

kialakulására. Fejlesztő Pedagógia. 6. sz.

Sallai Éva (1996): Tanulható-e a pedagógus mesterség? Veszprémi Egyetemi Kiadó, Veszprém.

Sallai Éva (2005): Integrációs pedagógiai helyzetgyakorlatok. Módszerek a hátrányos helyzetű

tanulók iskolai sikerességének segítésére. Educatio, Budapest.

Sallai Éva (szerk., 2008): Kapcsolaterősítő élmények az iskolában. Educatio, Budapest.

Sallai Éva (szerk., 2008): Társadalmi egyenlőtlenségek, a nem hagyományos családmodell, a szülői viselkedés és a gyermek fejlődésének összefüggései. Educatio, Budapest.

Szitó Imre (2003): Kommunikáció az iskolában. ELTE Eötvös Kiadó, Budapest.

Tahar Ben Jelloun (2003): A rasszizmus, ahogy a lányomnak elmagyaráztam. Ulpius-ház

Könyvkiadó, Budapest

Thomas L. Good – Jere E. Brophy (2008): Nyissunk be a tanterembe I–III. Educatio, Budapest.

2Veczkó József (1990): A szociokulturális ártalmak, a gyermek- és ifjúkori személyiségzavarok

összefüggései. In: A gyermekvédelem pedagógiai és pszichológiai alapjai. Tankönyvkiadó, Budapest.

Vörös Anna (2004): Osztálytermi kommunikáció, tanár–diák interakciók. In: N. Kollár Katalin

és Szabó Éva (szerk.): Pszichológia pedagógusoknak. Osiris Kiadó, Budapest.

Zrinszky László (1993): Bevezetés a pedagógiai kommunikáció elméletébe. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.

elválasztó1-300x12_b

2015-ben végzett hallgatónk, dr. Várkonyi-Karsai Zsuzsa mediátor beszámolója a

Szakképzett mediátor és munkaügyi kapcsolatokért felelős koordinátorképzésről

 

  1. rész

A képzés helyszíne: Luxembourg

A képzés nyelve: francia

A képzés felelőse, tréner 1: Christian Bos, az intézet alapítója; tréner 2: Christophe de Meeus

A képzés felépítése: 184 órás képzés, amely 50 órányi gyakorlatot foglal magába

A képzés szervezője: Az Institut Européen pour le Développement des Relations Sociales,

( IEDRS) (a név tükörfordítása: a munkaügyi kapcsolatok fejlesztésének európai intézete)

 

 

1. modul –  A konfliktusok megelőzése és kezelése (2016. június 16-17.)

 

Az első modul két napos képzése azzal a kellemes meglepetéssel kezdődött, hogy csupán hatan leszünk a csoportunkban. Annyit mindenesetre már e két nap után is látni lehet, hogy nagyon sok gyakorlati feladat lesz, egyértelmű túlsúlyban az elméleti képzéshez képest.

Az elméleti részek (amelyek a 2 napból körülbelül fél órát tettek ki) a konfliktusok forrásaira (jogi-technikai-érzelmi), az azokat kiváltó elemekre (értelmezések tények helyett, ítéletek megállapítások helyett és kényszer a szabad megállapodás helyett) és a konfliktusok kezelésére hivatott szakmák (bírók, választottbírók, szakértők, mediátorok) összehasonlítására fókuszáltak.

Gyakorlati példákon keresztül megértettük, hogy mediátorként feladatunk lesz a tények és az azokra adott reakciók (akár „értelmezések”, akár érzelmek) elhatárolása. Továbbá fontos tanulságként állapítottuk meg, hogy a mediáció az egyetlen módszer, amely teljes mértékben a felek felelősségévé teszi a saját konfliktusukon való munkát.

Konkrét mediációról/mediációs módszerről/iskoláról még nem volt szó, de annyit már leszögeztünk, hogy (ellentétben a legtöbb luxembourgi mediációs szervezettel) mi az érzelmek felderítésével/megértésével/feldolgozásával fogunk sokat foglalkozni (és nem a technikai és jogi konfliktussal).

Többen a csoportból most szembesültek azzal, hogy a mediátori munkának igen komoly önismereti része is van. Számomra az idegen nyelven való mediáció tűnik komoly kihívásnak; szívesen beszélgetnék majd olyan mediátorokkal, akik mediáltak már nem az anyanyelvükön.

 

A beszámoló a 2. alkalom tapasztalataival hamarosan folytatódik.

 

elválasztó1-300x12_b

Remek angol nyelvű videóösszefoglaló a helyreállító igazságszolgáltatás alapelveiről és a mediáció lényegi elemeiről.

elválasztó1-300x12_b

Beszámoló az október 27-i, Partners Hungary Alapítvány Mediációs Centrumának konferenciájáról 

Október 27-én tartottuk idei harmadik mediációs konferenciánkat, amelynek fókuszában a fiatalkorúak és a gyermekek álltak. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak, mit gondol a szakma a gyerekek mediációba való bevonhatóságáról, illetve milyen tapasztalatokat szereztek a mediátorok fiatalkorúakkal való közvetítés során. Az eseményen, a korábbiakhoz képest, rekordot döntött a résztvevők száma: 77-en voltunk.

Öt előadást hallgathattunk meg a gyermekekkel-kamaszokkal kapcsolatos mediáció témájában. Pehr Erika jogász, Lovas Zsuzsa pszichológus, Magyar Erika, Busai Barbara és Horváth Júlia mediátorok értékes tapasztalataikat osztották meg a résztvevőkkel. Közkívánatra konkrét eseteket dolgoztak fel az előadók, sőt, lehetőségünk nyílt arra is, hogy egy olyan esetszimulációt láthattunk élőben, amelyet Magyar Erika és Póli Róbert mediátorok vezettek, és a közönség megállíthatta a helyzetet, hogy a fórumszínház eszközeivel élve, közösen dönthessék el, hogyan, milyen mediációs eszközökkel folytatódjon a folyamat. Az előadásokat követően, kiscsoportos párbeszédpanelben kerülhetett sor szakmai eszmecserére.

A prezentációk anyagait, valamint a konferencia részletes beszámolóját itt olvashatja.

Előadások

Dr. Katonáné Pehr Erika, a PTE ÁJK egyetemi docensének szakterülete a jog, viszont szívügye a mediáció, régóta foglalkozik a témával. Fontosnak tartja, hogy a szülők segítséget kaphassanak ahhoz, hogy olyan megoldás szülessen, amely a gyermeknek is kielégítő. A mediációban való közvetlen vagy közvetett részvétele információval szolgálhat a közös érdek megfogalmazásához. Emellett hangsúlyozta, hogy bár válás esetén, ha közös a gyermekfelügyelet, akkor a kapcsolattartásról nem kell rendelkezni, viszont véleménye szerint ez szükséges lenne. A bíróság elrendelheti a mediációt a szülői jogok biztosítása és az együttműködés kialakításának megteremtése érdekében. Létezik gyermekvédelmi és támogatott közvetítői eljárás (TEGYESZ által foglalkoztatott mediátor tartja), a bíróság mindkettőt elrendelheti.

Fontos változás, hogy 2016-tól egy szervezetben fog együttműködni a gyermekjóléti szolgálat és a családsegítő szolgálat. A szolgálat kibővül, pl családterápia is elérhető lesz a központokban. Előadása végén kiemelte: bár a mediáció nem terápia, a mediátornak szüksége van pszichológiai háttérismeretekre, mert a válás egy olyan trauma, amit a gyermekek gyakran felnőttkorra sem tudnak maradéktalanul kiheverni. A teljes előadás itt olvasható.

Partners okt 27. Mediáció helye a gyermekvédelemben olvasásra

 

Lovas Zsuzsa, pszichológus, mediátor, a Lege Artis mediációs és tanácsadó központ vezetője, előadásában egy iskolai mediációs esetet ismertetett. A mediátort az egyik szülő kereste meg. A konfliktus a diákok részéről sok hiányzásban, igazolatlan órákban nyilvánult meg, illetve ha bent voltak az órán, akkor nem kommunikálnak a tanárral.

A mediátor egy osztályfőnöki órára ment be először, hogy előkészítő beszélgetést folytasson az osztállyal, amely során megkérdezte a diákokat, mi a probléma. A tanárok által passzívnak tartott diákok hamar feloldódtak, és elmondták, hogy valóban sokat hiányoznak, de főleg azért,  mert a tanárok nem értékelik az erőfeszítéseiket, el vannak könyvelve rossz osztályként. Szívesen vállalták a mediációt, amelyhez öt képviselőt választottak maguk közül. A tanárok is nyitottak voltak, közülük pedig azok kerültek be a mediációba, akik vagy nagyon problémásnak tartották az osztályt vagy pont a másik oldalon álltak, hogy nincs is semmi probléma. A tanárok témaként a diákok bizalmatlanságát, a kezdeményezés hiányát, a hiányzásokkal szembeni eszköztelenséget jelölték meg, a diákok részéről pedig a kommunikáció hiánya és a kudarc jelent meg. A tanárok szükséglete a több figyelem és kommunikáció volt, a diákoké pedig szintén a több figyelem, dicséret, valamint szerették volna, ha a tanárok fel tudják kelteni érdeklődésüket a téma iránt.

Az esetben nem született megállapodás, ugyanakkor nagyon fontos előrelépés, hogy megtörtént a mediáció. Hosszú távon ugyanis a mediáció pozitív hatása, hogy képessé válunk felvállalni konfliktusainkat és megtanulni a partneri kommunikációt. Előadását itt olvashatja.

ISKOLAI_ESET_2015

 

Dr. Magyar Erika mediátor, jogász végzettséggel és  pártfogó felügyelői tapasztalattal is rendelkezik. Mostani előadásában a békítőkör módszeréről beszélt, amelyet a mediáció alternatívájaként büntetőügyekben alkalmaz. A békítőkör során szintén a résztvevők oldják meg a problémájukat, a facilitátor nem ad tanácsot, viszont az az alapelve, hogy a konfliktus feloldásához nagyban hozzájárulhatnak az esetben érintett személyek. A facilitátor előre megkeresi a résztvevőket, hogy ismertesse, hogyan fog zajlani a megbeszélés, így a békítőkör alkalmával a résztvevők már teljes egészében a folyamatra tudnak koncentrálni. A folyamat egyik eszköze a beszélő tárgy, egy olyan szimbolikus tárgy, amely a konfliktus egyik fontos aspektusára hívja fel a figyelmet (indiánoknál pl. a békepipa, de gyerekek esetében választottak már Pinokkió figurát vagy királyfi bábut is). Az kap szót, akinél a tárgy van, így elkerülhető, hogy a résztvevők egymás szavába vágjanak vagy ugráljanak a témák között. . A békítőkört négyes felépítés jellemzi: nyitó ceremónia – a témák rangsorolása és kibontása – a szükségletek feltárása – zárókör.

A konkrét eset, amelyet Magyar Erika ismertetett, egy játszótéri rongálás volt, amelyet az önkormányzat megelégelt és feljelentést tett. A tettesek közök volt fiatalkorú és gyermekkorú elkövetők is. A gyermekkorúak nem büntethetők, de a fiatalkorúak a büntetőeljárás során nagyon hosszú folyamaton mennek keresztül (bíróság, ügyészség, pártfogó felügyelet). Ezt próbálták meg elkerülni a mediáció helyett alkalmazott békítőkörben, amelybe a szülőket is bevonták. Az ülés nagyon sok felkészülést igényelt, hogy a gyermekkorú résztvevők e sérüljenek a folyamatban. Magyar Erika szerint viszont nagyon fontos volt a részvételük, hiszen azt tapasztalja, minél fiatalabb a gyermek, annál hamarabb hozzáfér a saját élményeihez. A leghangsúlyosabb téma, amit az elkövetők hoztak be, a felelősségvállalás volt, ami azért döntően fontos, mert egyébként a gyermekkorúak ezt nem érzékelték volna, mivel a büntethetőség korhatára alá esnek. Visszajelzésük szerint az volt a legnagyobb hozadéka a megbeszélésnek, hogy tudták, milyen nagy csalódást okoztak a szüleiknek, és milyen jó, hogy volt alkalmuk kibeszélni, jóvátenni.

Az előadás teljes anyagát itt tekintheti meg:Békítőkör

Busai Barbara mediátor a kamaszokkal való mediáció specialitásaira tért ki előadásában. Elmondása szerint azért foglalkozik szívesen a kamaszkorral, mert nagyon meghatározó életszakasz (a második születés korának is nevezik a pszichológiában), és mert a tapasztalt mediátoroktól azt hallotta, hogy aki kamaszokkal jól mediál, az minden helyzetben megállja a helyét. Rengeteg háttérinformációt szerzett családterápiás, pszichológiai könyvekből (részletek a teljes előadás anyagában), mert bár a mediáció nem terápia, ezen információk sokat segítenek a helyzetfelismerésben. Hatalmas kihívás, hogy valóban partnerként kezeljük a kamasz felet is, erre nincs egy bevált recept, leginkább csak egyéni megoldások vannak. Nagyon fontos azonban, hogyan fogalmazunk az ülések alatt, hogy valóban utat találjuk egy mediációs ülés alatt a kamasz félhez, hogy egyenrangúnak érezhesse magát. Emellett kihívás lehet a mediátornak a pártatlanság megtartása. Nagyon erős a bevonódás veszélye, mert könnyen hozzáférhetők a saját élmények, ezért nagyon erős belső szupervízió és önismeret szükséges. Busai Barbara egy olyan példát említett, ahol az egyik mediátor olyan minőségbiztosítási formát vezetett be, hogyha nem sikerül párbeszédet elindítani vagy megállapodásra jutni, akkor biztosít még egy, ingyenes alkalmat – ezzel saját magának is motivációt adva. A szerethetőség, önelfogadás kérdése nagyon erősen jelen van a kamaszokkal való mediációban. Emellett általános tapasztalat, hogy a kamaszok nehezen bevonhatóak a folyamatba. Erre a következő módszertani eszközöket ajánlja, Kardos Ferenc eszköztárából:

  • Az egyes tartalmi egységek végén a kamasz foglaljon össze, ebből is le lehet mérni, hogy hol tart a folyamatban.
  • Normalizálás: a mediátor elismeri a negatív érzelmeket, és „normálisnak”, érthetőnek nyilvánítja ezeket, ez egyben segíti a fókusz tartását és empátiát is sugároz.
  • Ha különtárgyalásra kerül sor, ne a kommunikációban gyengébb felet küldjük ki elsőre.
  • Segítség lehet, ha mediátor elismerését fejezi ki a feleknek a folyamatban tett erőfeszítéseivel kapcsolatban.

Busai Barbara előadásának anyaga itt található:

Busai_Barbara_A_masodik_szuletes_kora_2015_10_27

Horváth Júlia szervezeti pszichológus, mediátor, a Partners Hungary Alapítvány egykori gyakornoka, immár másodjára vesz részt a University of New Mexico mediációs munkájában. Eseményünkre Skype-on jelentkezett be. Előadásában részletesen kitért az egyesült államokbeli kortárs mediáció múltjára és fejlődésére. 1995-re több ezer kortárs mediátort képeztek ki, mert az addigi kezdeményezések az iskolai agresszió kezelésére nem bizonyultak eredményesnek. Emellett arról is beszélt, hogyan zajlik a gyermekek bevonása a válási mediációs folyamatba. Előadásának részletes, lényegi elemeit itt olvashatják: A gyermekkel és fiatalkorúakkal való mediáció amerikai tapasztalatai

Emellett egy nagyon értékes, angol nyelvű videót is a rendelkezésünkre bocsátott az előadó, amely itt megtekinthető:

 

Párbeszéd panel

Az előadásokat követő párbeszéd panelben kiscsoportos beszélgetések zajlottak az alábbi kérdések mentén:

  • Mivel Magyarországon nincs egységes szakmai protokoll a gyerekek bevonásáról, hogyan vonjuk be a gyerekeket a mediációba  – melyek lehetnek a gyerek bevonásának feltételei?
  • Milyen életkori sajátosságokat kell figyelembe venni, milyen különbségekre érdemes készülni?
  • Hogyan lehet védelmet biztosítani a gyereknek a mediációban és azon túl?

A facilitátorokkal zajló megbeszélések eredményét már plenárisan beszéltük meg. Egységes volt a kiscsoportok véleménye arról, hogy a gyermeket nem minden esetben érdemes bevonni, ez a mediátor mérlegelésén múlik. Amikor a bevonás lehetőségeiről beszélünk, fontos felmérni, hogy milyen lelkiállapotban van a gyermek, hogy ne traumatizálódjon, sérüljön jobban; hogy a bevonása segítené vagy hátráltatná a folyamatot; hogy a szülőkkel együtt vagy külön üljünk le (ez utóbbihoz a szülő beleegyezése szükséges természetesen). Egyes országokban az a gyakorlat, hogy a gyermeket vagy olyan szakember hallgatja meg, aki szociális vagy pszichológus végzettséggel rendelkezik, vagy pedig külön gyermekmeghallgatóval történik a beszélgetés, a gyermek életkori sajátosságainak megfelelő fizikai környezetben (illetve Angliában például a gyermek otthonában). Abban is egyetértettek a résztvevők, hogy ha a gyermeket bevonják a mediációba, elképzelhető, hogy csak közvetett módon történik (pl. a mediátor az őt érintő kérdésekről a szülőn keresztül tájékozódik). A bevonhatóság korhatáraként többen a kiskamaszkort tartották megfelelőnek, de abban egyetértettek, hogy a gyermek érettsége fontosabb szempont, mint az életkor. Felmerült lényegi szempontként, hogy a gyermek védelme érdekében a folyamat során nem kerülhet olyan döntési helyzetbe, amely ebben az egyébként is nagyon sérülékeny állapotéban még több terhet róna rá. Felvetődött több helyen a gyermekközpontú mediáció gondolata is, ezzel kapcsolatban pedig a kérdés, hogy a gyermek érdekeit képviselheti-e a mediátor, és ha igen, hogyan, pártatlansága nem sérül-e ezáltal.

 

Esetszimuláció

Magyar Erika és Póli Róbert tapasztalt mediátorok egy megtörtént esetet dolgoztak fel, amelyben a 14 éves kamasz gyerek édesanyjával való kapcsolattartás volt a központi konfliktus. A konfliktus résztvevőinek szerepét a Partners munkatársai játszották. A gyakorlat alatt jól látszott, hogy bár a helyzet csak szimulált, a konfliktus valódi. A fórumszínház eszközeinek köszönhetően, a konferencia résztvevői megállíthatták a helyzetet, hogy eldönthessék, milyen kérdésekkel, módszertani eszközökkel folytassa a mediátor. Bár csak 45 percig tartott a gyakorlat, így nem volt mód a konfliktus feloldására, a felek közti kommunikációban érdemi változás történt.

IMG_1268

Nagyon tartalmas napot zártunk, köszönjünk résztvevőinknek! További mediációs eseményekért, hírekért kövessenek minket a Partners Hungary Alapítvány facebook oldalán!

 

elválasztó1-300x12_b

A resztoratív gyakorlatok iskolai bevezetésének nemzetközi tapasztalatai

Az International Institute for Restorative Practices (IIRP, Resztoratív Gyakorlatok Nemzetközi Intézete) minden évben megrendezi konferenciáját. A nagynevű intézet idén Budapestet választotta európai konferenciája helyszínéül. A Partners Hungary Alapítvány munkatársa is részt vett a konferencia második napján.

 

Plenáris előadások

IMG_0668

A csütörtöki napot John Bailey,  az IIRP elnöke nyitotta meg, aki több száz nehéz körülmények között működő amerikai iskolában vezetett be resztoratív gyakorlatokat, illetve segítette bevezetésüket. Felvezetőjében kiemelte, hogy a resztoratív technikákkal való munka egy folyamatos tanulási folyamat, ami inkább felfedezéshez hasonlít. Amikor elkezdenek egy iskolával dolgozni, a munka fontos része, hogy az intézményeket és az embereket megismerjék, annak érdekében, hogy a számukra működőképes módszereket együtt találják meg. A fókusz azonban mindig a közösségépítésen és konfliktusmenedzsmenten van, hogy a kapcsolatokban okozott károkat sikerüljön megjavítani.

6-12 hónapig csak a körülményeket derítik fel, munkacsoportokat állítanak fel az iskolában, mielőtt a tanulókkal is elkezdenének dolgozni. Jelenleg három projektjük fut, az alábbi témákban:

  • hogyan befolyásolja az iskolában  a resztoratív környezet a rizikófaktorokat (iskolaelhagyás, depresszió, stb.)
  • hogyan befolyásolja a resztoratív környezet a tanulmányi eredményt
  • hogyan teremthetnek Pittsburgh városában, az iskolák 50%-ában resztoratív környezetet.

A munka során szem előtt tartják, hogy konkrét, használható eszközöket adjanak az iskolák kezébe. Emellett kiemelte: a strukturált beszélgetések, konferencia- és körmodellek csak akkor hatásosak, hogyha az iskolán kívüli életben segítenek a konfliktusok kezelésében.

MINDEN olyan iskolai dolgozót (tanárt és személyzetet), valamint szülői munkaközösségi tagot bevonnak, akik kapcsolatba kerülnek a tanulókkal: abban hisznek, hogy az összes érdekelt részvételével tudnak működő és fenntartható rendszert építeni. A tapasztalat emellett azt is mutatja, hogy kell valamilyen kötelező „nyomás” ami valóban változásra sarkallja a résztvevőket, ezért a folyamat végén szükséges a vizsgatétel is.

 

Nicola Preston különleges nevelési igényű gyerekekkel dolgozik az Egyesült Királyságban. A resztoratív gyakorlatokat  az IIRP-n tanulta. Manapság a közoktatásban nagyon eltolódott a hangsúly a teljesítmény irányába –  a közösség rovására. A jó kérdés pedig az lenne, hogy a diákok hogyan tudnak elköteleződni a tanulás iránt – a közösség segítségével. Emellett megugrott a különleges nevelési igényű gyereke száma, és a diagnózis nagyon fontos szerepet játszik a szülők életében, hogy meg tudják magyarázni, miért nem teljesít jól a gyerekük. Bár nem tagadja a diagnózisok helyességét, ugyanakkor kiemeli, hogy a diákok közül sokan nem viszonyulnak pozitívan a tanuláshoz, az őket ért rossz tapasztalatok és megszégyenítések miatt. Nicola Preston hangsúlyozta a közösséghez való kötődés és a pozitív iskolai légkör fontosságát, amely tényezők növelik az önbecsülést és csökkentik a szégyenérzetet, ezáltal a tanulók tanulmányi eredményei is javulnak.

Példaként említett egy olyan iskolát, ahol tanított, ahol 33% volt a különleges nevelési igényű gyerekek aránya, és amely az idő során 10%-ra csökkent. Bár a diákok életében a rizikófaktorok megmaradtak, az iskolai környezet megváltozott, ami jelentős javulást idézett elő. Neurológiai kutatások igazolják, hogy azok a tevékenységek, amelyek pozitív érzéseket keltenek a tanulókban, csökkentik a stresszt, és csökken a tanulás fölött érzett szorongás és szégyenérzet. Emiatt a szociális és érzelmi tanulás kiemelten fontossá válik, és ehhez szükséges egy biztonságos és pozitív környezet, amelyben ez megvalósulhat.

 

Dr. Belinda Hopkins húsz éve dolgozik resztoratív technikákkal. Előadása során a belső felismerés fontosságát hangsúlyozza, amikor ráébredünk, miben is van a resztoratív módszerek jelentősége, és hogyan is segítenek nekünk. Nagy közösségépítő ereje van a folyamatnak, amely során közös történetet formálunk a különböző egyéni történetekből. A folyamatot mindig a résztvevőkre kell szabni, nincs egyetlen üdvözítő módszer.

Emellett nem félt megemlíteni a nehézségeket sem. Kevés a képzésekre fordított keret, emellett a pedagógusok részéről sokszor nagy az ellenállás, amit gyakran a változástól való félelem szül.  Fontosnak tartja a megújulást, gyakorlatilag minden évben átírja a kurzusa anyagát, hiszen folyamatosan tanul ő maga is. Kreatívnak kell lenni, és meg kel ismerni mások módszereit. Az empátia, egymás megértése és az egymásra való figyelem sokat segít.

 

Tóbiás E. Sára agressziókezeléssel foglalkozó pszichológus, előadásában a Mérei programról beszélt. A 2008-ban létrejött program, amelyet a tanárveréses történetek hívták elő, mintegy válasz volt a tanárok által megfogalmazott tehetetlenségre és eszköztelenségre, és a támogatás hiányára. Németh Margit vezetésével elkészült egy akcióterv, amelyen olyan szakemberek dolgoztak, mint Ranschburg Jenő, Bilkei Pál vagy Vekerdy Tamás. A kidolgozott programot 168 oktatási intézményben vezették be, főleg gyermekotthonokban és általános iskolákban. A program az alábbi elemeket tartalmazta:

  • Krízisvonal
  • Képzések és szupervíziók pedagógusok számára
  • Agressziókezelésre kidolgozott eszközök: resztoratív technikákat bemutató oktató dvd-k, személyes segítség az óratervek összeálításában. Az oktatóanyagban összeállított anyagokat, eseteket a tanárok a tanulókkal együtt beszélték meg.
  • Saját honlap
  • Más civil szervezetekkel való együttműködés.

A komplex intézményfejlesztő programban két év alatt 25 intézmény vett részt. Ezalatt resztoratív facilitátorokat képeztek ki a tanárok körében, a diákokkal pedig fórumszínház technikával dolgoztak. Emellett külső facilitátort is igénybe vettek, oktatódvd-ket készítettek, szerveztek esetmegbeszéléseket és szupervíziót.

Az előadó a nehézségek között megemlítette a tanárok ellenállását: nehéz volt elérni, hogy kinyíljanak az új módszer felé, és nehéz volt rávenni őket, hogy ne egyedül és ne tekintélyelvűen próbálják megoldani a konfliktusokat. Két év után sajnos a projekt véget ért, és ez rövid idő volt a tartós siker eléréséhez.

A tanárok visszajelzése alapján viszont a program valós eszközöket adott az iskolai konfliktusok kezelésére, és a fegyelmi tárgyalások helyét resztoratív konferenciák vették át.

 

Mundrucz Anett, a Zöld Kakas Líceum vezetője röviden ismertette az intézmény különlegességét a résztvevőkkel. Középiskolájukba olyan diákok járnak, akik egyszer már kiestek más iskolákból, mert figyelemzavarosak, speciális tanulási igényűek, vagy nagyon nehéz körülmények között élnek, és/vagy függőségi problémáik vannak. Tíz éve dolgoznak resztoratív módszerekkel, diák-diák, diák-tanár, tanár-tanár konfliktusokban. Fontosnak tartják, hogy egyenrangú partnerekként kezeljék a diákokat, szeretnék megismerni őket, hogy valódi támogatást nyújthassanak nekik. A resztoratív szemlélet segíti a diákok beilleszkedését a közösségbe, és jobb eredményeket érnek el tanulmányaikban is.

 

Eva Fahlström resztoratív módszerekkel és pszichodrámával foglalkozik. Kolozsvár külvárosában Pata Clujban, egy roma telepen foglalkoznak közösségi tervezéssel az oktatás, lakhatás, foglalkoztatás, egészségügy területén, általa képzett facilitátorok segítségével. A nagyszabású célkitűzés szerint 700 év bizalmatlanságán szeretnének felülkerekedni a roma és nemroma emberek között. Gyakori hozzáállás, hogy amikor hátrányos helyzetben élő csoportok életkörülményeit szeretnék javítani, inkább helyettük dolgoznak és nem velük, ezzel alulbecsülve az embereket. Ennek illusztrálásaképpen, Eva elmeséli: csak Svédországban több, mint négyezer román koldus él. A svéd kormány felszólította a román kormányt, hogy intézkedjen, aki azt válaszolta, minden tőle telhetőt megtesz. Azonban a koldusokat senki nem kérdezi meg, hogy a gyereke jár-e iskolába, van-e egészségbiztosítása, vagy hogy próbált-e már munkát keresni. Azok feje fölött megy a társalgás, akikről szó van, nem pedig velük.

Eva üdvözli a nyílt színen zajló konfliktust, mert a vitákat nyílt színen könnyebb kezelni. A közösségi tervezés folyamának működését a saját fejlesztésű időtérképén mutatta be.

idoterkep (1)

A folyamatban az első lépés az elköteleződés, a második a diszkusszió, a probléma kifejtése. Ezután következhet az elvárások tisztázása,mindkét oldalról. Ez a három lépés újra és újra előbukkan a munka során, ahogy egyre több részletet ismerünk meg a történetből.

A resztoratív környezet tulajdonképpen a biztonság és a szabad megnyilvánulás tere. Konfliktusforrás lehet, ha nem ugyanabban a térben vannak a felek. A projektmunka egyik nehézsége, hogy ne a kitűzött cél megvalósítása lebegjen a szemünk előtt, mert nem lehet előreszaladni, a folyamat a lényeg. A folyamat során pedig nagy szerepe van a közös történetek konstruálásának, amelyek a közös nevezőt és a fenntartható együttműködést szolgálják. A folyamatban addig kell lebontani a problémát részleteire, amíg azonos képet nem néz minden fél. Csak ezután lehet stratégiát készíteni, majd részcélokat megvalósítani, hibázni és a hibákból tanulni.

 

Workshopok

 

A délután folyamán több, mint tíz rövid worskhopból lehetett választani. A három darab egyórás ülések alatt egyszerre több workshop futott párhuzamosan. Végül az alábbiakon vettem részt.

 

1)      Nicola Preston a szégyenről és a tanulással asszociálódott stresszről beszélt, amelyek a kutatások szerint lassítja a memóriát és csökkenti a tanulási képességet. A témában Silvan Tomkins, John Braithwaite, Graeme George írásait ajánlja a hallgatóság figyelmébe (www.tomkins.org, www.casel.org).

szégyen iránytűje egy olyan ábra, amely megmutatja a lehetséges reakciókat a szégyenre, és amelyet iskolai resztoratív gyakorlatok alkalmazásához dolgoztak ki.

 

compass of shame

–          figyelemelterelés: tagadás, drogok, alkohol

–          támadás mások irányába: áldozathibáztatás, érzelmi vagy agressziv kitörések

–          visszahúzódás: izoláció, menekülés

–          támadás saját maga irányába: önmarcangolás

A pozitív érzéseket a szégyen/megalázottság érzése szakítja meg, a negatív érzésekből az átjárás a pozitív felé a pedig a meglepődés/meghökkenés biztosítja.

Meghallgatunk egy részletet Daniel Reisel: The neuroscience if restorative justice című TED előadásából, amely arról szólt, hogy a szégyen és a stressz a memóriát és a tanulási képességet jelentősen lassítja, tehát a szociális és érzelmi tanulás szerepe hatalmas. Ha csökken a stressz, jelentősen javul a teljesítőképesség. Az oktatásnak tehát nagy szerepe lenne abban, hogy olyan pozitív érzelmi és szociális környezetet teremtsen, amelyben a tanulók valóban kihozhatják magukból a legjobbat.

A kötetlen beszélgetés során az alábbi értékes gondolatok hangzottak el a résztvevőktől:

  • Bár a különféle tanulási nehézségek diagnosztizálása segít abban, hogy megfelelő segítséget nyújtsunk a tanulóknak, fontos, hogy ezek a diagnózisok ne váljanak címkékké vagy stigmákká, hiszen ezek is a szégyenérzetet generálják.
  • A tanulók bevonása a tananyag összeállításába sokat segíthet a teljesítmény javulásában, hiszen a tanulók érezhetik: velük együtt dolgoznak a tanárok, partnerként kezelik őket.
  • Fontos, hogy a megfelelő kommunikációt már kora gyermekkorban elkezdjük tanítani, hogy a gyerekek elkerülhessék a szégyen és az inkompetencia érzését. A fiatalkorúak intézetének lakóinak nagy számáról derült ki ugyanis, hogy nyelvi vagy kommunikációs problémáik vannak.
  • Az iskolai közösségben az olyan kapcsolat a fontos, ami olyan atmoszférát teremt, amelyben pozitív érzések kioltják a szégyenérzetet.
  • További ajánlott olvasnivaló a témában: Vernin C. Kelly: The Art of Intimacy.

 

2.  Jan Ruigrok provokatív coach Hollandiából érkezett a konferenciára. Workshopjában azt próbálta bemutatni, hogy a provokáció is lehet resztoratív. Összeállított egy, az iskolában jól használható ábrát, amely bemutatja a lehetséges attitűdöket az „iskolai tánctérben”:

IMG_0670

Az ábra szerint a resztoratív kommunikáció az együttműködés fókuszában, a Thomas A. Harris-féle oké vagyok-oké vagy (ik=én, jij=te) szellemében történik, amelyet Harris az Eric Berne-féle tranzakcióanalízis elméletére építve dolgozott ki. A piros részt Jan Ruigrok a dráma háromszögének hívja. Aki a pirosban található pozíciók (üldöző/fenyegető, áldozat vagy megmentő) bármelyikéből beszél, az a partnerétől is ezekből a pozíciókból várja a választ. Az előadó szerint ilyenkor például segíthet a provokáció abban, hogy a beszélő elmozduljon a zöld mező irányába, amelyben az asszertív, sebezhető és óvatos megnyilvánulások megvalósulhatnak. A hallgatók kétségüket fejezik ki, hogy vajon jól csapódik-e le a felekben, ha az a személy provokál, akitől igazából segítséget várnak. Az előadó elismeri, hogy keskeny határon táncol a módszer, és átgondolt döntés eredménye kell, hogy legyen, de az ő tapasztalatában eddig helytállónak bizonyult.

A konferencia nagyon informatív és inspiráló volt, köszönhetően a felkészült, tapasztalt, professzionális előadóknak és az elhangzott információknak. Az élményen kívül, a résztvevők Ted Wachtel Dreaming of a New Reality című könyvével is gazdagabbak lettek, amely a resztoratív technikák iskolai bevezetésének hatásait és a módszertani eszközeit taglalja. A szervezők azt ígérték, hogy a konferencián elhangzott összes előadás anyaga elérhető lesz honlapjukon, ezért érdemes figyelemmel követni a http://www.iirp.edu/ oldalt.

 

elválasztó1-300x12_b

 

Az alternatív vitarendezés hatása a vállalati teljesítményre

Az Internation Mediation Institute egyik szakmai cikkében kiemelten foglalkozik az alternatív vitarendezés jótékony hatásaival a vállalati konfliktusok esetében.

2006-ban az American Arbitration Association egy tanulmányt tett közzé, azokról a vállalatokról, amelyek a konfliktusaikat tudatosan, úgynevezett portfólió megközelítéssel kezelik. Ez azt jelenti, hogy ezekben a vállalatokban, a konfliktusokat tágabb nézőpontból vizsgálják, az egyes vitákat a többihez való viszonyukban elemzik, azzal a céllal, hogy minimizálják az ezzel járó költségeket, időveszteséget és rizikókat, valamint hogy megőrizzék értékes üzleti kapcsolataikat. A konfliktusaikat tudatosan kezelő cégek konfliktusmegelőző programokban is részt vesznek, és olyan működési feltételeket dolgoznak ki, amelyek segítik a konfliktusok kialakulását és eszkalációját.

Azok a cégek, amelyek mindent megtesznek, hogy konfliktusaikat tudatosan kezeljék, 28%-kal magasabb az árfolyam-nyereség arányuk az állami vállalatok átlagánál, és 68%-kal magasabb, mint a konfliktusukat legkevésbé tudatosan kezelő cégek. Az eredmények azt tükrözik, hogy a magas tudatosság mögött az az érdek húzódik meg, hogy a vállalat minél inkább megőrizze jó kapcsolatát az összes érintettel.

A tudatos vállalati konfliktuskezelés főbb előnyei a következők:

  • Jobb, erősebb kapcsolat a vevőkkel, beszállítókkal, alkalmazottakkal. Az üzleti partnerek kifejezetten kiválónak tartják a kapcsolatot a vállalattal.
  • Magasra értékelik az alternatív vitarendezés jelentőségét, azon belül is a gyorsaságát és a folyamat tisztaságát, és előbb választják ezt a konfliktuskezelési formát, mint a pereskedést.
  • Alacsonyabb ügyvédi költségek és nagyobb belső hatékonyság.
  • A vállalati jogi osztály erőforrásainak jobb kihasználása.

2010-ben, az Európai Bizottság finanszírozásával, európai tanulmány is készült a témában, hogy értékeljék az alternatív vitarendezési eljárások helyzetét az Európai Unióban. A tanulmány az EU Mediációs Irányelvének alkalmazását hivatott segíteni, amely végső céljául a határokon átnyúló kereskedelmi tranzakciók számának emelkedését tűzte ki célul. A pereskedéssel összehasonlítva, az arbitráció rövidebb ideig tart, de átlagosan még mindig körülbelül egy évig. A mediáció ennél sokkal gyorsabb és költséghatékonyabb.

EU1 EU2

A teljes cikk angol nyelven itt olvasható: https://imimediation.org/lawyers-as-a-catalyst-for-change

elválasztó1-300x12_b

Sokszínűség menedzsment a mediációban

Kertész Tibor, a Partners Hungary egykori trénere és mediátora az 2015. április 17-i mediációs műhelyünk vendégünk volt. A Partners Hungary Alapítvány külsős mediátora és egykori trénere, az Igazságügyi Hivatal mediátorainak mentora és immár  több éve a Miskolci Egyetem oktatója is. Tibor ma Bécsben él és dolgozik, mediátorként, egy nemzetközi cég munkatársaként. Tapasztalatként, több  100 tréning és több  mint 2500 mediációs ülés során megélt tapasztalatait osztotta meg  velünk, multikulturális munkahelyi környezet témában, egy interaktív előadás és  egy fórumszínházas gyakorlat formájában. Olyan vállalati konfliktusok esettanulmányait hozta, amelyekben az interkulturális vonal nagy szerepet kapott: a konfliktusok szereplői különböző nemzetiségi, vallási-kulturális, nemi és életkorbeli sajátosságokkal bírtak, amelyek mellett a mediációban nem lehetett elsiklani, hiszen potenciálisan értékkonfliktust hordoznak magukban.

Kertész Tibor felhívta a figyelmet arra, hogy amikor interkulturális konfliktussal dolgozik a mediátor, nagyon fontos, hogy ismerje és tudatosan kezelje a felek különböző hátterének egyes elemeit (etnikai hovatartozás, a tágabb szociokulturális környezet, életkor, nem, szexuális hovatartozás, képzettség), az ahhoz kapcsolódó előítéleteket és sztereotípiákat, beleértve a mediátor saját előítéleteit is. Az interkulturális különbségek kezeléséhez Ausztriában például külön Diversity Management képzés is kapcsolódik, amelynek elvégzése kötelező mediátorok számára.

Ehhez kapcsolódóan újra előkerült a kérdés: vajon mediálható-e az értékkonfliktus? Többféle lehetséges válasz létezik. Az esettanulmányok során kiderült, hogy bizonyos esetekben a vita csak értékkonfliktusnak látszik, ám ha kibontjuk, kiderülhet, hogy a konfliktus nem a felek eltérő hátterének eredménye. A mediátornak abban az esetben van dolga a felek eltérő hátterével, ha azok a konfliktushoz és annak feloldásához való viszonyulásukat befolyásolja. A valós értékkonfliktusokat tekintve, akkor lehet sikeres a mediáció, ha a konfliktust újradefiniáljuk a közös probléma, azon belül is a megoldási lehetőségek mentén.

További, angol nyelvű olvasnivaló a témában:

http://www.mediate.com/articles/ChowdhuryF1.cfm

elválasztó1-300x12_b

Közvetítői eljárással a békésebb válásokért

Régóta ismert, szomorú statisztika, hogy a házasságok 40%-a válással végződik.

2014 elejétől az Országos Bírósági Hivatal kötelezővé teszi a közvetítői eljárást azon válásoknál, ahol a gyermekelhelyezés kérdése is felmerül.

Bár a válás alapvetően két felnőtt ember párkapcsolatának lezárása, ha gyermek is született a kapcsolatból, a láthatás és a gyermektartás miatt az egykori házastársak továbbra is kapcsolatban maradnak. Azonban ha a keretek nincsenek jól felállítva, a válás után további konfliktusok várhatók, amely tovább mérgezi az egykori házastársak (és a gyermek) életét.

A válások magas száma nem feltétlenül jelenti azt, hogy manapság több a boldogtalan házasság, mint korábban egyszerűen társadalmilag elfogadottabbá vált, ha a házastársak beismerik: külön kívánják folytatni életüket. Azonban még így is rengeteg szorongás, félelem, kérdés és kétely előzi meg és kíséri a válást, főleg, ha gyermek is született a kapcsolatból. A mediáció, mint alternatív konfliktuskezelési módszer, 2006 óta elérhető Magyarországon, de eddig viszonylag kevesen éltek a lehetőséggel. 2014 januárjától viszont az Országos Bírósági Hivatal kötelezővé teszi a mediációt azon válásoknál, ahol gyermek született a kapcsolatból. Lássuk, mit hozhat ez a változás…

A teljes cikk elérhető itt: Válóper előtti mediáció.

elválasztó1-300x12_b

A Polgári törvénykönyv március 15-i módosulásával a mediáció térnyerése 

Az új Polgári törvénykönyv családjogi könyvében két területen fog megjelenni a mediáció lehetősége, a házasság felbontása és a gyermekek feletti szülői felügyeleti jog gyakorlása területén. Az új Ptk. 2014. március 15-én kép hatályba. A változásokról megjelenő cikkeket összegyűjtöttük:

Inforadio.hu: Pereskedés helyett jöjjenek a mediátorok

Hvg.hu: “Az asszony sírt, a férfi kiabált” – Márciustól kevésbé fáj a válás?

 

elválasztó1-300x12_b

 

partnershungary_mediaanyagok

A munkahelyi viták rendezése mediációval – spot megtekintéséhez kattints ide.